Az elsodort ország

„Budapest… Budapest… nem tudok beletörődni. Egész múltam romokban.””Nekünk igenis fel kell tárnunk a múltat a magunk számára, hogy tisztánlássuk az okokat, melyek bennünket ebbe a katasztrófába taszítottak -egyszóval a felelősséget, mely bennünket terhel. S ebben egyes-egyedüla magunk erejére vagyunk utalva. Ha pedig ez abelátás nem száll meg igazán bennünket, ha abban a meggyőződésben fogunkélni, hogy minket semmi felelősség nem terhel, akkor félő, hogy az újmagyar történelem sorozatos katasztrófák seregszemléje lesz.” (1944.szeptember 23.)”Egyetlen zsidó vére sem tapadt magyar kézhez. Mert végül is a magyarcsendőr azt a százezer vagy kétszázezer vagy háromszázezer zsidót csak avasúti kocsikba gyömöszölte – hogy a németek ezeket üdülőhelyekrevitték vagy gázkamrákba, az nem tartozik ránk.A mi kezünk nemvéreződött be.” (1944. július 28.)”A zsidó boltok árukészletét lefoglalták. Mert a törvénynek mindentszabad. Az az úriember, aki elképedt volna még a gondolatára is annak,hogy ő valakinek a zsebéből kiemelje a tárcát, magától értetődőgesztussal és gyönyörrel műveli ezt, mióta a törvény erre módot ad.”(1944. július 7.)”Tersánszky Józsi Jenő volt nálam. „Vége Magyarországnak – mondotta -,nem lehet rajta segíteni. Egy nép, melynek most megadatott az utoslóalkalom, hogy ebből a borzalomból valamennyire megmenekedjen, úgy döntiel sorsát, hogy ő nem akar megmenekülni, ő harcolni akar, ő vérezniakar, egy idegen hatalom érdekében – ez a nép elveszett.” (1944. október19.)