Ostrom 1956-ban

1956. október 30-án, egy héttel a forradalom kitörése után, fegyveresfelkelőcsoportok megostromolták a Magyar Dolgozók Pártja budapestipártbizottságának Köztársaság téri épületét. A súlyos harcok nyománkibontakozó tragikus eseménysor mind a mai napig a forradalom egyiklegvitatottabb fejezetének számít, sőt maga a tér gyakran továbbra is azellenforradalmi erőszak helyeként él a köztudatban. Mindez nem kismértékben annak a Kádár-kori propagandának köszönhető, amely a térentörtént eseményeknek kitüntetett szerepet szánt a kollektívemlékezetben, és a kezdetektől fogva ellentmondásos fejleményekátalakításával, utólag konstruált kulcsepizódok hozzáillesztésévelalkotta meg az ellenforradalom rémtetteiről szóló elbeszélést.TULIPÁN ÉVA könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy ennyi idő utánmi fejthető fel a forradalom e szimbolikus jelentőséggel felruházottepizódjáról. Ennek érdekében a szerző arra vállalkozik, hogy a legapróbbrészletekig megvizsgálja és rekonstruálja az október 30-án történteseményeket. Mélyrehatóan elemzi a kádári emlékezetpolitikaszolgálatában álló mitikus jeleneteket a túszdrámától kezdve aparlamenterek történetén keresztül egészen Mező Imre haláláig. Atörténész számos kérdésben meglepő következtetésekre jut, más problémákpedig merőben új kontextusba kerülnek.Tulipán Éva 2005 óta dolgozik történész kutatóként a HM HadtörténetiIntézet és Múzeumban. 2010-ben szerzett doktori fokozatot a PázmányPéter Katolikus Egyetemen. Kutatási területe az 1945 utáni magyartörténelem, különösen az 1956-os forradalom története, valamint akommunista párt ideológiája és emlékezetpolitikája.