Jösz'te hezzám

„Ezek a történetek Áronnak szólnak, s nemÁronkának”. Azaz, e hatvankilenc elbeszélés legtöbbje a benne megbúvó,avagy nem is igen bujkáló pajzán tartalom miatt gyermeknek nemigenmesélhető.A szexualitás és általában az „altáji” jelenségek emlegetése és ábrázolásaa legkorábbi időktől kezdve sem állt távol a népiepikától és költészettől. Ezen tartalmak néha alig voltak észrevehetőek,de bizony igen gyakran előfordult, hogy leplezetlenül, szókimondóanugrottak útonállóként a hallgató vagy az olvasó elé. Bár az erotika ősieleme a népköltészetnek, csakhogy amikor a romantika idején a nemzetkezdett reácsodálkozni a saját népi irodalmi hagyományaira, s megindult anép szellemi kincseinek a felmérése és gyűjtése, akkoriban még azirodalom világában is áthághatatlan erkölcsi szabályok uralkodtak.”A kötet történetei elsősorban édesanyám, Székely Jula gyűjtői szenvedélye alapján születtek.Ő a hatvanas évek elejétől kezdve egészen a nyolcvanas évek végéig jártaSzékelyföldet, és néprajzi gyűjtőként hatalmas folklóranyagot halmozottfel. Az általa látogatott helyek zömmel Csíkban voltak, Szentkirály,Menaság, Szentdomokos, Gyimesközéplok, de megjelent magnójávalGyergyóban és Udvarhely megyében is.” (a Szerző)