Jani

Amikor elhatároztam, hogy írok magamról, voltak, akik azt tanácsolták,hogy nyugodtan legyen a könyvben sok botrányos részlet, mert azgarantálja a sikert. Én azonban gyűlölöm, ha valami csak azért sikeres,mert botrányos. Jobb szeretem a néha szolid, néha harsogóan vidámtörténeteket. Akkor is, ha azok velem estek meg.Különben is, azt hiszem, sosem voltam botrányhős.Én csak Koós János voltam -illetve voltam más is, erről is lesz majdszó-, a Jani, az életem pedig leginkább egy nyitott könyvhözhasonlítható. Ez a könyv pedig ennek az életnek a legérdekesebbidőszakairól szól. Emberekről, eseményekről, helyzetekről,történésekről, villanásokról, rögeszmékről, komolytalan és komolydolgokról, ahogyan most, 2007-ben, immár hetvenévesen látom őket. Jó,jó, az igazság az, hogy novembertől már a hetvenegyediket taposom, vagy őengem, ezt még nem tisztáztuk. De hát miért is ne próbáljam már rögtönaz elején szépíteni a dolgokat?! Amúgy sem biztos, hogy a végére mégegyáltalán marad olyan, amit szépíthetnék…Így is akad bőven, amit el szeretnék mondani, és reménykedem abban, hogyezek az élmények nem csupán átélve voltak érdekesek vagy éppenszórakoztatóak, hanem leírva is azok.