Egyszer volt

„Szemérmetlenül privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egytalálkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek,aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta:’Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban is ezt olvastam.Nagyon jó, hogy így együtt van ez a sok gondolat és érzés. Tragédiák ésörömök, ismert és ismeretlen emberek életmeséi. Kell, hogy az ember egykicsit kilépjen önmaga intrikái és mosolyai mögül és rácsodálkozzon egymásik földi halandóra. Őszintén tetszik. És tudd, ezt nem írhatta volnameg más, egyedül csak te. Benne vagy. És ez jó. Gitta’ ”