Utazás az éjszaka mélyére

Louis-Ferdinand Céline 1932-ben jelentette meg első regényét, azUtazást, amelyet megjelenésekor rendkívüli érdeklődés – elismerés,rajongás, megrökönyödés vegyesen fogadott. Általános elismerés fogadta atémaválasztást, a regény ugyanis, mint méltatói mondták, páratlanmélységben mutat be egy ritkán leírt világot, a szegénység világát.Megrökönyödés fogadta viszont sokaknál az írói módszert, azt a fajtabeszédmódot, mondhatnánk szegény-beszédet, amely az élőbeszéd látszatátkelti. Céline-nek sikerült az, ami egy író számára a legfontosabb és alegnehezebb: új hangot megszólaltatni. Úgy megszólaltatni és láttatnimodern világunkat, ahogyan előtte még senkinek sem sikerült. De ez az újhang és új látásmód része egy dialógusnak, amelyik térrel és idővel nemtörődve újra és újra próbál választ találni a létezés nagy kérdéseire, aszenvedésre és a szegénységre. Céline hősének, Bardamunek a válasza: abevett értékek, sőt, minden érték tagadása. De maga a mű, az Utazás azéjszaka mélyére, már létével, a maga értékteremtésével cáfolata Bardamuviláglátásának. Az olvasóra hagyva így a végső, de minden egyesolvasásnál megújuló válaszadást.