A mestermű

Magával ?ragadó regényében a szerző a New York-i Grand CentralTerminál – mely sok millió ember számára egy koronaékszer, a tervezésmesterműve – elbűvölő művészeti iskolájába repíti az olvasót, ahol kétteljesen különböző nő, ötven év eltéréssel, minden elhivatottságát latbaveti, hogy elérje a célját.
New York, 1928.
Clara számára a terminál ugródeszka a jövőjébe, melyről biztosraveszi, hogy olyan ragyogó lesz, akárcsak a csillagképek a főcsarnokmennyezetén. A huszonöt éves Clara a nagyra tartott Grand CentralMűvészeti Iskolában tanít. Tehetséges illusztrátorként arról álmodozik,hogy címlapot tervez a Vogue-nak, ám még az iskola presztízse sem képesfelülírni a közvélemény megvetését a „női művészek” iránt. A pimasz,tüzes és céltudatos Clara elszánt, hogy az összes létező kreatív sikertelérje. Ám neki és bohém barátainak fogalmuk sincs, hogy hamarosanlecsap rájuk a fenyegető világválság, a telhetetlen szörny, amelynekhatalmában áll elpusztítani az egész művészvilágot. De még a szegénységés az éhezés is kevés is ahhoz, hogy felkészítse Clarát a hamarosanbekövetkező még nagyobb tragédiára.KÖZEL ÖTVEN ÉVVEL KÉSŐBB a terminál majdnem olyan erős hanyatlásnakindult már, mint Virginia élete. Mocsokkal és veszélyekkel teli, amegfeketedett mennyezetektől kezdve a zsebtolvajokon át a drogdílerekig,akik az emeleteket járják. Vajon az egykor ragyogó épület egymegőrzésre érdemes nevezetesség, vagy egy lebontásra megérett rákfene?Virginia számára egyszerűen az utolsó mentsvára. Nemrégiben vált el, éséppen most kezdett dolgozni a terminálban. Ám amikor Virginia rábukkanaz épületben az elhagyatott művészeti iskolára, és a porréteg alattmegbújva felfedez egy figyelemre méltó akvarellt, meglátja az eleganciáta hanyatlás alatt. Nekilát felkutatni a szignó nélküli mesterműalkotóját; szenvedélyes hajsza ez, mely Virginiát nem csupán a GrandCentral megmentéséért folyó harcba vonja bele, hanem Clara Dardennek, ahúszas évek híres illusztrátorának rejtélyébe is.Egy ikonikus helyszín és egy történelmi személy, Jacqueline KennedyOnassis is szerepel a történetben, aki személyesen is kiállt a terminálfennmaradásáért.
„Csodálatosan megírt történet két nőről, akiket az idő ugyanelválaszt, mégis összeköt a művészet által kifejezett szépség irántérzett szeretetük, és az elszántságuk, hogy megmentsék azt, ami nélkülegyszerűen képtelenek élni. A szakszerű kutatómunkának és részleteknekköszönhetően olyan könyvet tarthatunk a kezünkben, mely a történelmiregények, a művészet világa és minden Manhattannel kapcsolatos dolograjongóinak szól.” – Susan Meissner, a Híd az óceán felett bestsellerszerzője
„Fiona Davis egy újabb gyönyörű szerelmes levelet írt New Yorkhoz,ezúttal két nőről, ötven év különbséggel, akik mindketten küszködnek ésharcolnak, hogy megtalálják önmagukat egy olyan időszakban és helyen,amely nem mindig kíméli az elveszetteket vagy magányosokat. Lenyűgöző,érzékeny, rejtélyes és nagyszerűen megírt történet.” – M. J. Rose, TheNew York Times bestseller szerző
„Tele csodás részletekkel a korszakról, a szerző a Grand CentralTerminál kulisszái mögé repít minket, hogy felfedje előttünk a művészetés az intrika elfeledett világát. Tele kifinomultsággal és a csodálatosszereplőgárdával (beleértve az épületet is), ez egy rendkívül élvezetesés okosan szőtt történelmi regény.” – Hazel Gaynor, The New York Timesbestseller szerző
„Impozáns női karakterek, káprázatos próza, a húszas és hetvenes évekNew York-i művészvilágának pompás hátterével, ezt bizony el kellolvasni.” – Taylor Jenkins Reid, az Evelyn hét férje című regényszerzője
„Miközben A mestermű középpontjában álló nők megmentik a GrandCentralt és annak művészetét, önmagukat is megmentik, magával ragadóandemonstrálva azt, hogyan visszhangzik a történelem a jelenben.” – USWeekly
„Magával ragadó, kifinomult és végtelenül fennkölt; A mestermű egykiváló regény, éppen olyan okos, mint amilyen gyönyörűen megírt.” –Tasha Alexander, The New York Times bestseller szerző”